Pünkösdi királyság

A pünkösdi király (és később királynő) választás hagyománya messzebbre nyúlik vissza, mint azt gondolnánk. Érdemes górcső alá venni mind az ehhez kapcsolódó egyházi-, mind pedig a népi hagyományt!

Egyesek szerint a különféle ókori termékenységünnepekből ered, míg mások a zsidó valláshoz kapcsolják. 

A pünkösd, mint ünnep a zsidó vallásból ered.  A Pészah utáni 50. napon tartják, a tóra adását, a betakarítást ünneplik. Pünkösd a húsvétot követő 50. napra esik, feltehetőleg a görög -pentékoszté- szóból származik, amely szintén ötvenet jelent. A templomokban ekkor fehér galambot engedtek szabadon, vagy égő kóccsomókat szórtak szét a "tüzes nyelvek" emlékére. A Szentlélek eljövetele mellett pünkösd egyben az egyház születésnapja is, a liturgikus színe a piros. A pünkösdi köszöntők szövegéből kitűnik Árpád-házi Szent Erzsébet neve, az összefüggést a hozzá kapcsolódó ún. rózsacsoda és a pünkösdirózsa adja, ugyanis az ünnep jelképe a zöld ág és a rózsa. :)

"Pünkösd megünneplésének kiemelkedő magyar eseménye a csíksomlyói búcsú, amely az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik. Eredete: 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határőr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni. Az összegyűlt székelyek azonban Nagyerdőnél legyőzték a protestánsokat, megvédték katolikus hitüket. Ez idő óta minden pünkösd szombatján nagy búcsút tartanak, ahová évek óta több mint százezer ember érkezik, főként Erdélyből, Magyarországról, a volt Jugoszláviából, valamint Szlovákiából és Ukrajnából, de érkeznek magyarok a világ minden tájáról."

Hagyomány még, hogy az ablakba tűznek ki zöld ágakat, nyíló virágokat, megvédve ezzel a házakat a villámcsapástól. Emellett a május elsején állított májusfát is ilyenkor szokták lebontani, ami azért érdekes mert nagymamám szerint viszont egy nap után el szokták tüntetni a feldíszített fákat. Hmmm.... ahány tájegység, annyi szokás. 

A pünkösdi királyválasztás hagyománya még vegyesebb képet mutat országonként, így megpróbálom csokorba gyűjteni őket - a brutálistól a minden egyetemista vágyálmáig.

A királyválasztás hagyománya az antik világból ered, több ókori népnél fellelhető volt e szokás. Hagyományosan egy rabszolgát választottak királynak, ám a nap végeztével nem csak az uralkodása, de az élete is véget ért máglyán való elégetéssel. "Rövid, mint a pünkösdi királyság." E barbár szokás a lexikonok alapján a középkorban éledt újjá Európa számos részén, ám ekkor már inkább a megválasztott "királyok" az alkohol mámorát élvezhették ingyen akár egy egész éven át. Hazánkban a királyválasztás a 16. századtól dokumentálták, különféle ügyességi játékokból állt ekkor a királyi címért való versengés: lóverseny, bikahajsz, kakasütés. A legügyesebb legényt - tájegységtől függően - egy napra vagy akár egy évre is megválaszthatták. A többi legény engedelmességgel tartozott neki, és a város lakóinak számlájára az uralma idejére ingyen ihatott az összes kocsmában. A legényválasztás a magyarsággal rokon lovas nemzeteknél a mai napig nagy hagyománynak örvend, különféle lovas versenyek megtartásával, így feltételezhető, hogy az európai párhuzamok mellett lehetett egy  régi magyar tavaszi legényünnep is.

Előbb utóbb azonban minden király vágyik egy csodaszép királynőre is, így a 17. századra kialakult a pünkösdi királynő választás szokása is. A pünkösdi királynőnek hasonló erényekkel kellett rendelkeznie, mint a felszentelt másának. Nem csak szépnek kellett lennie, de okosnak és kedvesnek is, hogy "hőn szeretett párjával", virágdísszel beborítva körbejárják a falu házait termékenység varázslatokat végrehajtása céljából, hogy minél magasabbra nőjön a kender. Azonban a királynőnek némának kellett lennie, akárcsak a palota előtt strázsáló őröknek! Nem szabadott mosolyognia, akárhogy is próbálták a ház lakói megnevettetni!

A királynőválasztás hagyománya az 1950-es évekre elhalt, kicsi lányok tartották csak meg, maguk közül a legkisebbet választva királynőnek.

Érdekessége a pünkösdi hagyományoknak, hogy az adott kor emberei mennyire is komolyan tudták venni ezeket. Ferenc Józsefet eredetileg 1867. Pünkösd hétfőjén koronázták volna magyar uralkodóvá, ám előrehozták pünkösd szombatjára, nehogy uralma addig tartson, mint a pünkösdi királyság.

Források:

http://mek.niif.hu/02100/02115/html/4-803.html

http://www.delmagyar.hu/vilagvevo/probak_dontottek_el_ki_lesz_a_punkosdi_kiraly/2385241/

http://felsofokon.hu/a-tarsadalom-amiben-elunk/2012/05/26/a-punkosdi-kiralysag-hagyomanya

Húsvét margójára egy vonatablakból

Zenébe burkolózva szemlélem a tájat. A fülhallgatón is áthallatszik a kiabálás, megzavarva a gitárhúrokat, felbolygatva az elmélázásomat. De most nem érdekel, most nem tud magával ragadni a kiabálás mögött rejtőző emberi sors.  Most csak a tájat akarom nézni.A kopasz fákat, a már zöldellő bokrokat, a napsütést vagy csak az ablakon legördülő esőcseppeket. Áhítozom az üres, szürke hétköznapok után. A melegen átölelő karokat, melyekbe belebambulsz a tévé képernyőjét bámulva. Egy bizonyos üresség után áhítozom. Üresség, amely egybefonódik a hétköznapokkal, fojtogatóan, támogatóan, biztonságosan.

A lenyugvó nap által megfestett égboltot bámulva még egy dolgot akarok. Áhítatot. Az ünnep áhítatát. Mindig is megvolt és most még sincs sehol. Nem tudtam, hogy ennyire tud hiányozni. Nem is volt időm rá, ezt mormolom magamban. Hát persze, megint megtaláltam a legjobb kifogást. Lett volna időm, hogy ne lett volna, de könnyebb volt kifogásokat keresni. Ráeszmélek, hogy már nincs, az ünnep első felvonása már elkezdődött a templomokban. Jó lenne ott lenni velük.
Újra fülsértő kiabálás szakít ki mélázásomból. Kisebbségi, büntetett előéletű. Megbélyegzett. Megbélyegeztem. Lesütöm tekintetem, mikor elsétál előtte. Jézus és Péter jut eszembe. Hiszen Ő értünk halt meg és támadt fel. A mi, az ő, az én, a te bűnödért! Hirtelen elmosolyodok, boldog lettem e gondolatra.

Ideje számvetést tartani. Visszaolvasni, amit eddig írtam.Mennyi követelőzés, akaratosság. Feleslegesen.Újra elnézem az előbb még kiabáló férfit. Már csak a kisiklott életén kesereg. Az ő szívében most nincs helye az ünneplésnek. Ahogyan az enyémben sem volt helye eddig. Hirtelen mégis érzem az áhítatot, újragondolom az egész Feltámadást. Talán másnak is végig kellene gondolnia ezt, és boldogabb lehetne a világ. Nem a nyuszi, a csokitojás vagy a hideg víz miatt. Csak azért, mert valaki megváltotta a bűneinket. Mert feltámadott érettünk. Értünk, gyarló, kicsinyes emberekért. Újra mosolygok. Nem érzem már üresnek magam, nem akarom már a hétköznapiságot. Csakis ezt a pár különleges napot. Mosolyogva és boldogan.

Talán egy napon más is így fog mosolyogni ezen, bámulva a vonatablakon kopogó esőcseppeket. És akkor egy picivel jobb hely lesz ez a világ.


Jégvirág blog a Facebookon is!

Csillagok között - avagy Murphy törvénye újraértelmezve

"Ami elromolhat, az el is romlik."

Ez a film tipikus az, ha nem rángatnak el, magamtól be nem teszem a lábam a vetítőterembe, annak ellenére sem, hogy mindenki erről beszél körülöttem. Láttam a plakátot, nem érdekelt, még egy űrhajós film... a Gravitáció óta ilyen típustól remélnek nagy bevételt (és mielőtt kérdeznétek, azt sem láttam még). A mozijegyet egy mérnök rokonomtól kaptam, aki a film kezdése előtt hosszas fejtegetésbe kezdett a fekete lyukakról, mondván e nélkül nem lehet megérteni a filmet. Ettől még a csöppnyi lelkesedésem is lelohadt, ha volt is egyáltalán. Még időben szólt, hogy a film két és fél óra hosszú, úgyhogy pánikszerűen rohantam a mosdóba, de nem segített, másfél óra múlva már szorosan kulcsoltam a két lábamat össze a moziszékben, megállapítva, hogy megint nem a női hugyhólyagokra tervezték a műsoridőt.

A történet nem sokkal napjaink után játszódik, a rendező (Christopher Nolan) egy olyan jövőt képzelt el, ahol a Föld legsúlyosabb problémái, - a túlnépesedés és az éhinség - a ma fennálló társadalmi rendet alapjaiban változtatja meg. Nincs szükség mérnökökre, katonaságra, kizárólag mezőgazdasági termelőkre, mivel a megmaradtak élelmezését sem könnyű biztosítani. Dokumentarista stílusban kezd a film, valóságosnak tűnik az egész elképzelés, amely bármelyik percben bekövetkezhet a valóságban is és ez az elképzelés egy nagyon jó alapsztorit sejtet.

Fentebb kifejtettem, fogalmam sem volt, hogy mire ülök be igazából, így kellemes csalódás volt, mikor Matthew Mcconaughey nézett vissza rám, mint főszereplő. Már a tinglitangli nyálas, szépfiús filmjeit is szerettem (igen, akkor még a külseje miatt), de el kell ismerni, joggal kapta meg az Oscart - még ha ezt Leo orra elől is halászta el. A gyermekeit játszó színészeket is jól eltalálták, nem csak hitelesek, de embereik, szerethetőek és megvan bennük a gyermeki ártatlanság és fogékonyság a természetfelettihez, a misztikumhoz. Ahogy szép lassan halad a történet, megismerkedhetünk a másik főszereplővel, Anne Hathaway-vel. Sose szerettem igazán, bár a színészi képességeit elismerem, ehhez a filmhez pedig kifejezetten illet a kisfiúsan rövid haja. A forgatókönyv az ő szerepénél remekel különösen, az film nagy részében alig tudunk meg róla valamit, morális döntések elé állítása fogja szépen lassan feltárni az őt alkotó rétegeket. Az idődimenziók miatt a gyermekek felnőtt változatait megtestesítő színészekre is szükség volt, ami szintén remekül sikerült, és a jellemfejlődésük is kellően racionális. Kulcsfigurának mégis Tars-ot,a robotot jelölném. A megfelelő pillanatokban sikerül őt szerepeltetni és az emberi tehetetlenség, nyomor, üresség görbe tükreként alkalmazni, bár a robotok ilyen jellegű megjelenítése a Star Wars 3. részében is jól működött.

Az emberiség megmentésére két tervet is kidolgoznak, az elsődleges, hogy keressenek más galaxisban egy olyan bolygót, ahol az ember újra megvetheti a lábát és felépíthet egy új civilizációt. Az utazás, a bolygók megjelenítése egyszerűen lenyűgöző, Nolan megint alkotott, a képzeletet messzemenően felülmúlja és mindehhez nem volt szükség 3D-re. A különböző bolygókon történt eseményeket nem fogom elspoilerezni, legyen annyi elég, hogy itt szükség van némi fizikára, vagyis ami az idegen galaxis egy bolygóján egy óra, az a Földön hét év. (Ez, és a többi fizikai törvény enyhe dokumentarista jellegből fakadóan érthető, ám ha elvesztenéd a fonalat, nem árt, ha egy fizikában jártas ember ül melletted, akik nyugodtan bökdöshetsz és öt percenként bárgyúbbnál bárgyúbb kérdésekkel bombázhatod.) A színészek itt remekelnek igazán, Matthew Mc. remekül játssza a megtört apát, aki későn jött rá, hogy a hős szerepének eljátszása mindig súlyos áldozatokkal jár, és az akció során azokat veszítheti el, akiket a legjobban szeret.

A morális kérdésekre nem ad 100%-osan jó választ a film. Az ember állandó küzdelme önmagával, hogy mindig minden helyzetben megfelelően döntöttem-e? Vajon az eszemre hallgassak vagy a szívemre? Magamat mentsek vagy mást? Ezek azok a kérdések, amelyek remek szituációkon keresztül vannak bemutatva és kellően magával ragadják a nézőt ahhoz, hogy ne vegye észre jó darabig az idő múlását.

A film elején a gravitáció/misztikum vezeti főhőseink útját, ám ahogy egyre jobban kilépünk a fizika világába, mindenre születik racionális magyarázat és el is felejtkezünk a misztikumot jelképező könyvespolcról. Viszont az utolsó fél óra történései megmagyarázzák a film elejét, miközben egy fantasztikusat csavarnak az egészen. Véleményem szerint itt bukik a film. Érzi, hogy nem teljesen kielégítő a magyarázata a jelenségre, ezért még egyet csavar a történeten, hogy bekövetkezzen a hálivúdi giccsáradat. A legrosszabb pedig, hogy a katarzisélmény betetőzésnél teszi ezt, ami így az érzelmek megélése helyett válasz kutatására sarkallja a nézőt.

Értékelés:
Összességében egy szép, látványos űreposz, nagyszerű történettel, mínusz misztikus elemek. Érdemes megnézni, akkor is, ha nem érdekel sem az űr, sem a fizika, sem a lehetséges közeljövő, - a tátott száj garantált. A színészek remekelnek, nincs kifogás ellenük, remekül hozzák az esendő ember szerepét.A morális kérdések megérintőek és kellően elgondolkoztatóak. Az emberi sorsok, tragédiák, az ez alapján bekövetkező jellemváltozások hitelesek. De ami miatt más Nolan filmnél is dühösen szoktunk felállni a székből, az itt hatványozottan érvényes. A számos csavar a végén jó, de nem biztos, hogy mindegyik szükséges, mert a két és félórás játékidőből cirka 15 perc a válaszokra, az elnagyolt megoldásbemutatásra kevés. Éppen ezért:


10/7

Jégvirág blog a facebookon is